Elhangzott a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Toldy Ferenc kutatói díjának 2026. április 23-i átadásán az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetében
Ha vetünk egy pillantást a Szilágyi Márton MTMT oldalán sorakozó 621 tudós és tudománynépszerűsítő írás listájára, könnyen érthető válik, miért lehetetlen feladat egy ilyen volumenű irodalomtörténészi életművet tíz percben méltatni. Pedig ez az adat csak a számszerűségről szól, nem a minőségről, és nem sokat árul el Szilágyi Márton oktatói, szerkesztői, irodalomszervezői tevékenységéről – többek között arról a munkáról sem, amellyel a Magyar Irodalomtörténeti Társaság lapját, az Irodalomismeret folyóiratot szerkesztőként megújította és magas színvonalát mindmáig fenntartja.
Ezért úgy döntöttem, e laudáció szabott időkeretében egy sajátos, az alkalomhoz illő fénytörésben próbálom megvilágítani Szilágyi Márton már most impozáns méretű és jelentőségű tudósi életművét. Úgy vélem ugyanis, a Toldy Ferencről elnevezett díj nem csupán azért talál kiváló díjazottra Szilágyi Márton személyében, mert mind irodalomtudományos, mind tanári pályája kiemelkedő.
Valójában ők ketten, Szilágyi Márton és Toldy Ferenc már elég régóta szemeznek egymással. Ezt azóta sejtem, amikor még egyetemi hallgatóként, 1995-ben kézbe vettem Szilágyi Márton Kritikai berek című kötetét.[1] Már a cím is egy látványos intertextuális kikacsintás Toldy Ferenc összegyűjtött munkáinak 1874-ben megjelent VIII. kötetére, melyben recenzióit, kritikáit adta ki, Toldy Ferenc kritikai berke címmel;[2] és persze mindennek hátterében felsejlik Herder 1769-es Kritische Wälder[3] című kötete, valamint a silva műfaj ókorig nyúló horizontja[4] is. Szilágyi Márton kritikai berke azonban nem csak kortárs irodalmi művekről írt recenziókat tartalmaz, amelyek egyébként jól mutatják azóta is friss tájékozottságát és éleslátását a kortárs irodalmi folyamatok megítélésében. A kötetet bevezető, Kritika és irodalomtörténet, avagy miért érdemes XIX. századi szövegeket olvasnunk című írása azonban sokkal inkább szakmai-módszertani számvetés és feladatkijelölés, amely a múlt irodalomtörténészei közül Horváth János mellett elsősorban Toldy Ferencet emeli ki, hogy az irodalomtörténetírás alapdilemmáit exponálja. Szilágyi Márton nemcsak a kritikusi és irodalomtörténészi eljárások közötti, saját alkotói tevékenységét is meghatározó kapcsolatot értelmezte itt Toldy alakján át, hanem számot vetett azzal is, Toldy életművéből mi az, ami értékelhető és továbbvihető a kései utódok számára, és melyek azok a csapdák és botlások, amelyek kerülendők, óvatosan kezelendők. A tanulmány végkövetkeztetése, miszerint irodalmi érték csak interpretált formában, hagyományba illesztve létezik, nemcsak Toldy Ferenc, de Szilágyi Márton pályájára nézve is meghatározónak bizonyult.
Voltak olyan Toldy által meghonosított vagy kanonizált eljárások, gyakorlatok, amelyeket ennek jegyében később Szilágyi Márton invenciózusan hasznosított. Toldy műfaji palettája, amellyel tradícióalakító tevékenységét űzte, jó eszköztárnak bizonyult az ő kezében is. Számos kritikai kiadása, többek között Arany János, Kölcsey és Petőfi Sándor életművéből;[5] a kék bálna néven futó tankönyv[6] korszakokat meghatározó fejezetei; életműveket bemutató monográfiái olyan írókról, mint Arany János, Vörösmarty Mihály, Csokonai Vitéz Mihály vagy Lisznyai Kálmán;[7] egy-egy rövidebb korszakot átfogóan bemutató kötete, mint például A második Prométheusz,[8] tekinthetők akár a Toldy által felvetett tudományos műfaji kezdeményezések kiteljesítőiként is, kibővítve többek között a szöveginterpretáló monográfia műfajával, mint az Uránia folyóiratról, vagy épp a Fogságom naplójáról írott kötetei.[9]
Módszertani szempontból is lehet kapcsolódási pontokat találni, amennyiben Toldy szemléletében az irodalom intézménytörténeti, társadalmi vagy akár „népies” meghatározottsága fontos szerepet játszott. Ez Szilágyi Márton irodalomtörténészi attitűdjében egy másfajta szaktudományos rendszer keretei között interdiszciplináris párbeszéddé tágult: mikortörténetírás, szociológia, néprajz, folyóirattörténet lép nála szerves interakcióba a hagyományos irodalom- és művelődéstörténeti kérdésfeltevésekkel. Ez az interdiszciplináris párbeszéd az évek során módszertani műhelykezdeményezéssé formálódott Szilágyi Márton keze alatt: akár a Ligatura sorozatban megjelent kötetére,[10] illetve magának a sorozatnak a működtetésére és szerkesztési elveire[11] gondolunk; akár a körülötte megformálódó, immár évtizedes múltú doktoriskolai programra és műhelyre; a Vetésforgók félévente ismétlődő eszmecseréire; akár az Irodalomismeret immár bő egy évtizedes szerkesztési gyakorlatára, szellemi holdudvarára. Nem is szólva a konferenciák, könyvbemutatók, interjúk, médiaszereplések sokaságáról, ahol Szilágyi Márton mindig és következetesen az irodalomtörténész helyéről, feladatairól, kételyeiről és éthoszáról beszélt és beszél. Felvetve vagy épp elvetve, de mindenképp megfontolva és átforgatva azokat a dilemmákat is, amelyek már e szerepkör első nagyhatású megformálóját, Toldy Ferencet is foglalkoztatták; legyen szó akár az 1772-es korszakválasztó dátumról,[12] az írói életrajzírás lehetőségeiről és korlátairól, vagy épp az akadémia tudományos és kulturális szerepéről, működésmódjairól. Az irodalom társadalmi használati módjait vizsgálva, értelmezve, oktatva tehát Szilágyi Márton egy irodalomtörténész nemzedék meghatározó alakjává vált, és ahogyan a nemrég őt köszöntő 60. születésnapi konferencia[13] látványosan megmutatta, ma már számos tudományos és kulturális vonatkozásban ott találja magát, ahol egy 2010-es tanulmányában[14] Toldy Ferencet aposztrofálta: a középpontban.
E kettős portré azonban csak akkor lehet teljes, ha azt is kimondjuk: Szilágyi Márton számára Toldy Ferenc inkább inspiráló kiindulópont, mintsem minden tekintetben követendő példa. Szerencsére. Egy lényegi eltérés különösen szembetűnő: Szilágyi Márton szemléletétől idegen az ideologikus célok alapján végrehajtott kizárás, purifikáció; ehelyett munkáját a nyitott, feltáró érdeklődés határozza meg. Elég csak a Fogságom naplójáról írt kismonográfiájának[15] a magyarországi irodalom soknyelvűségét látványosan felmutató elemzésére, az Uránia nemzetközi intertextualitását felmutató kötetére és tanulmányaira,[16] vagy a Batsányi János–Baumberg Gabriella kapcsolat német-osztrák vonatkozásainak kezdeményező feltárására[17] gondolni ahhoz, hogy láthatóvá váljék: nemcsak hároméves vendégtanársága, hanem irodalomtörténeti vizsgálatainak tágas, a magyar irodalmat sokszínűen, nemzetközi kontextusban láttató szemlélete miatt invitálják előadóként bécsi konferenciákra szinte évről évre.
Úgy gondolom, nem véletlen, hogy Toldy egyetemi tanári tevékenysége pedagógiatörténeti szempontból voltaképp feltáratlan, mindössze egyetlen, némiképp preskriptív pedagógiai megnyilvánulását őrizte meg a hagyomány, miszerint „amikor gyermeket nevelünk, öregkorára gondoljunk.” Szilágyi Márton ellenben, ha nyílna alkalmuk egy beszélgetésre, alighanem egy szelíd félmosollyal, szerényen jegyezné meg ezzel kapcsolatban: „Mások munkáját irányítani s fiatalabb kollégáknak témákat és célokat adni, külön feladat. Ebbe csak fokozatosan lehet beletanulni: én most is csak tanulom mindezt. És zavarban is vagyok, ha ennek a hátteréről kell beszélnem, mert számos elemét nem a tudatosság, az előre eltervezett szándék határozza meg, hanem inkább a figyelem és az empátia. […] Nekem legföljebb az a büszkeségem: közreműködhettem abban, hogy megtalálhatták a saját útjukat. Ebben a folyamatban részt venni: ez a legnagyobb élménye lehet egy tanárnak.”[18]
Ez az élmény, bátran állíthatom, kölcsönös. Így válhatott lehetővé, hogy Szilágyi Márton körül már pályája korai szakaszában tanítványi közösség szerveződjék, amely azóta is újabb és újabb tagokkal gazdagodik; e közösséghez tartozni számomra megtiszteltetés. Ahogyan megtiszteltetés az is, hogy most elsőként köszönthetem Szilágyi Mártont a Toldy Ferenc-díj átvételekor, egy olyan elismerés ünnepén, amely méltó módon ad formát és rangot mindannak, amit személye és munkássága képvisel.
[1] Szilágyi Márton, Kritikai berek, József Attila Kör – Balassi Kiadó, Budapest, 1995.
[2] Toldy Ferenc, Összegyűjtött munkái VIII: Toldy Ferenc kritikai berke, Ráth Mór, Budapest, 1874.
[3] [Johann Gottfried von Herder], Kritische Wälder, Hartknoch, [Riga], 1769.
[4] Wolfgang Adam, Poetische und Kritische Wälder. Untersuchungen zu Geschichte und Formen des Schreibens ‘bei Gelegenheit’, Winter, Heidelberg, 1988; Harm-Jan Van Dam, Batavian Wood. Silvae in the Low Countries from 1500 to 1650 = La Silve. Histoire d’une écriture libérée en Europe de l’antiquité au XVIIIe siècle, eds. Perrine Galand & Sylvie Laigneau-Fontaine, Turnhout, Brepols, 2013, 601–624.
[5] Arany János, Kisebb költemények 1: 1825–1850,kiad. Szilágyi Márton, Universitas Kiadó, HUN-REN BTK Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, Budapest, 2023; Kölcsey Ferenc, Szépprózai művek, kiad. Szilágyi Márton, Universitas Kiadó, Budapest, 1998; Petőfi Sándor, Összes költeményei (1848 – 1849): Kritikai kiadás, kiad. Kerényi Ferenc, szerk. Szilágyi Márton, Universitas Kiadó, Budapest, 2024.
[6] Magyar irodalom, szerk. Gintli Tibor, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010.
[7] Szilágyi Márton, „Az utolsó magyar”. Arany János élete és költészete, Osiris Kiadó, Budapest, 2023; „Miért én éltem, az már dúlva van”: Vörösmarty-tanulmányok,Pesti Kalligram, Budapest, 2021; A költő mint társadalmi jelenség. Csokonai Vitéz Mihály pályafutásának mikrotörténeti dimenziói, Ráció Kiadó, Budapest, 2014 (Ligatura); Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében: Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet”,Reciti Kiadó, Budapest, 2021.
[8] Szilágyi Márton, A második Prométheusz. Tanulmányok a 18. századi magyar irodalomról,Universitas Kiadó, Budapest, 2022.
[9] Szilágyi Márton, Kármán József és Pajor Gáspár Urániája, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1998; Forrásérték és poétika: Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója, Reciti Kiadó, Budapest, 2017.
[10] Szilágyi Márton, A költő mint társadalmi jelenség…, I. m.
[11] Szilágyi Márton, Ligatura: szándékok és eredmények: Egy irodalomtörténeti könyvsorozatról a szerkesztő nézőpontjából, Korall 14 (2013), 179–185.
[12] Szilágyi Márton, Az eredet dilemmái: Az 1772-es korszakhatár kérdéséhez, It 2020/3., 255–270.
[13] Methoden zwischen Disziplinen: Philologie, Mikrogeschichte und Sozialgeschichte im Austausch von Literaturwissenschaft, Ethnologie und Geschichtswissenschaft / Diszciplínák között: filológia, mikrohistória és társadalomtörténet az irodalomtudomány, az etnológia és a történettudomány párbeszédében. Konferencia a 60 éves Szilágyi Márton tiszteletére, Collegium Hungaricum Wien – Universität Wien – Osztrák–Magyar Akció Alapítvány – Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2026. február 12–13.
[14] Szilágyi Márton, Toldy Ferenc mint középpont: Orlai Petrih Soma Kazinczy és Kisfaludy találkozását bemutató festményéről = Építész a kőfejtőben / Architect in the Quarry: Tanulmányok Dávidházi Péter hatvanadik születésnapjára / Studies Presented to Péter Dávidházi On His Sixtieth Birthday, szerk. Hites Sándor, Török Zsuzsa, Reciti Kiadó, Budapest, 2010, 270–277.
[15] Szilágyi, Forrásérték és poétika…, I. m.
[16] Szilágyi, Kármán József és Pajor Gáspár Urániája…, I. m.; Karl Philipp Moritz az Urániában, ItK, 2020/6., 752–759; Latente Anwesenheit: Die ungarische Rezeption der literarischen Arbeiten von August Gottlieb Meißner um 1800 = Angewandte anthropologische Asthtetik: Konzepte und Praktiken 1700–1900, eds, Piroska Balogh, Gergely Fórizs, Wehrhahn Verlag, Hannover, 2020, 67–78.
[17] Szilágyi Márton, Eine komparatistische Problematik: Gabriele von Baumberg und János Batsányi: Ein Forschungdesiderat = Ein Land mit Eigenschaften: Sprache, Literatur und Kultur in Ungarn in transnationalen Kontexten: Zentraleuropäische Studien für Andrea Seidler,hrsg. Márta Csire, Erika Erlinghagen, Zsuzsa Gáti, Brigitta Pesti, Wolfgang Müller-Funk, Praesens Verlag, Bécs, 2015, 219–223.
[18] Bíró Annamária, „Egykori önmagamnak írok” – beszélgetés Szilágyi Márton irodalomtörténésszel, Helikon, 2018. május 7., https://www.helikon.ro/bejegyzesek/egykori-onmagamnak-irok-beszelgetes-szilagyi-marton-irodalomtortenesszel
(Borítófotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu)
Hozzászólások